fogyókúra, álomdiéta

1%.net   -  Utazás   -  Humor   -  Állatbarát   -  Sci-Fi   -  Ketrecharc   -  Buli   -  Koktélok   -  +18   -  Ingyen weblap   -  Adó 1%   -  Adó 1.info

   
 Szia Idegen!· Regisztráció 2010. szept. 3., péntek - Hilda 

Bejelentkezés

Azonosító:
Jelszó:

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam

Összes tag: 7075
Legutóbbi tag: ferika75
Kedvencekhez ad!
Oldalajánló!

Szavazás

Szeretsz főzni?

Igen
Nem
Néha szoktam
Csak ha muszály
Mirelitet kajálok

Receptek

Sütik, deszertek

Levesek

Húsos

Húsmentes

Saláták

Italok, koktélok, túrmixok

Hungarikummá tette a palacsintát

Érdekességek

«Előző cikk |Véletlen cikk| Következő cikk»
Dátum: 2008. szept. 18., csütörtök - 20:15, Módosítva: 2008. szept. 18., csütörtök - 20:15
Szerkesztette: mti, Nyomtatási kép
Share/Bookmark

Gundel Károly 125 éve született

A magyar szakácsművészet első és máig legnagyobb tekintélyű mestere - akinek neve ma már fogalom - 125 évvel ezelőtt, 1883. szeptember 21-én született Budapesten. Önmagát nem elsősorban vendéglősnek tekintette, hanem vendéglátó házigazdának.

Nemcsak a magyar szakácsművészetet tette híressé, hanem évtizedeken át jelentős része volt az akkori országimázs kialakításában és ma is turistavonzó tényező.

Beleszületett egy vendéglátós dinasztiába, hiszen édesapja, Gundel János, a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának volt az elnöke, miközben az István Főherceg Szálloda bérlőjeként működtette az akkori egyik legkedveltebb szállodát.

Gundel Károly 1910-ben vette át a városligeti, az Állatkert melletti Wampetics étterem bérletét, miután végigjárta a szamárlétrát. Pikolófiúként és kenyeresként kezdte, holott rögtön igazgató is lehetett volna.

De a szülők tudták, csak úgy lesz képes folytatni a családi hagyományt, ha a szakma minden csínját-bínját ismeri. Huszonöt évesen lett az igazgatója a tátralomnici Nagyszállónak. Előtte és utána számos nyugat-európai szakmai kirándulást tett, később hasznosítva eme tapasztalatokat az akkor még külvárosnak számító Ligetben.

A család időben felismerte, hogy a vendéglő környéke nagyszerű jövő előtt áll. Adott volt hozzá a nemzetközi tapasztalaton kívül a tőke, a szakmai tudás, a találékonyság és a merészség. Mindez kellett ahhoz, hogy - miként a hely mostani honlapja fogalmaz - Budapest legelegánsabb, legnagyszerűbb étterme váljon a hajdani, leromlott Wampeticsből.

Gundel sorra kapta a nagy állami fogadások megrendeléseit. Magántársaságok számára külön szalonokat tartott fenn. Sokat emlegetett mondása volt, hogy "aki elegánsan tud enni-inni, az idővel előléphet a teraszra". A nívóból nem engedett, ugyanakkor mindig volt az étlapon olyan étel, amelyet az akkori milliomosokon kívül a jobban kereső munkások is meg tudtak fizetni.

Ma is érvényes, amit az 1939. évi New York-i világkiállítás alkalmával a New York Times írt: "A Gundel-vendéglő jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turista prospektus."

A fénykorban Gundel Károlynak volt mersze 500 személyre libamájfelfújtat állítani a menübe egy bankettre, pedig percre pontosan kellett kivenni a sütőből az ételt és a pincéreknek egyszerre kivinni azokat az asztalokhoz, hogy a hőmérsékletük és állaguk egyforma legyen.

A tengerentúli hajókon ezután nem prospektusok érkeztek Amerikába, hanem turisták Európába az Újvilágból, akik mind szerették volna megtapasztalni, milyen is egy igazi vacsora a Városliget fényes vendéglőjében, milyen ízű ott a paprikás csirke, a rákleves, a libamáj, hogyan csúszik a Gundel-palacsinta mellé a tokaji.

A fénykorban több mint egy tucat szakács, félszáz pincér és még ugyanennyi "egyéb" alkalmazott dolgozott az étteremben, amely híres volt arról, hogy csak minőségi alapanyagokat dolgoz fel és állandóan lépést tart a szakma legújabb találmányainak bevezetésével. Gundel Károly az estéit rendszerint azzal töltötte, hogy a világ minden tájáról érkező szakfolyóiratokat olvasta, több nyelven.

Alkalmazottaik közül sokan évtizedekig dolgoztak náluk, szinte egy nagy családdá formálva az étterem gárdáját, a legnehezebb időkben is kitartva egymás mellett.

Gundel Károly nagyszerű, újító szakács is volt, amit híres receptjei és könyvei - A vendéglátás művészete és a Kis magyar szakácskönyv - bizonyítanak. Igaz, ezek sikeréhez nagyban hozzájárultak a mindenkori kiváló séfek, akikkel körülvette magát. Nemcsak a szakácsokat válogatta ki maga, hanem feleségével - aki 13 gyermekkel ajándékozta meg - a pincéreket is.

Az ötvenes években Gundel Károlyt emlegetni felért egy rendszer elleni támadással. A politikai enyhülést jelzi, hogy a Mese a 12 találatról című, Makk Károly által 1955-ben forgatott filmben Peti Sándor színművész Gundelre hivatkozik és beismeri, "hogy ez nem haladó hagyomány". Mégis nosztalgiával és szeretettel beszél róla, hiszen "egy pincérnek úgy kell bánni a vendéggel, mintha ápoló lenne a bolondok házában" - azaz megértően, és kedvesen ki kell találni a kívánságát, ahogyan azt a Gundelben tették.

Ma már kiváló szakiskola és több szakmai verseny viseli Gundel Károly nevét. Halálának ötvenedik évfordulóján - 2006-ban - fotókiállítással emlékeztek meg róla a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, és előadást tartottak munkásságáról a Budapesti Gazdasági Főiskolán.

De leginkább ételkreációi, klasszikus receptjei - a Gundel-saláta, a libamájpástétom, a nyúlgerinc, a trüffeles-marcipános torta - gondoskodnak róla, hogy nap mint nap emlékezzenek rá azok, akiket annyira szeretett: a vendégek.

Mind közül is a nála készült, speciális palacsinta talán a leghíresebb, a háromszögűen összehajtott, darált dióval, mazsolával és hajszálvékonyra vágott, cukrozott narancshéjjal töltött, csokoládészósszal leöntött különlegesség.

Ez az évtizedek során számos metamorfózison ment át: hajdan a már megtöltött palacsintákat tálalás előtt kevés forró vajban ropogósra sütötték, és a mártást csak az utolsó percben öntötték rá, hogy ne puhuljon meg. Az igazi Gundel-palacsinta sohasem lángolt, a tölteléknek és a mártásnak viszont intenzív rum íze volt, míg a szesz elég anélkül, hogy az ízt befolyásolná: így emlékeztek a valódira az akkori séfek és a törzsvendégek, köztük Krúdy Gyula is, aki gyakori látogató volt a Gundelben és a rákleves volt a kedvence.

Éljen a palacsinta!


A rovat további cikkei

» Nem segített a szívbetegeken az omega-3 zsírsavas margarin
» Kicsik egészségmegőrzése lazacos bébiétellel
» Jönnek a D-vitaminnal dúsított élelmiszerek
» A csokoládé története
» Martha Stewart Top 20 konyhai tanácsa (2/2. rész)
» Martha Stewart Top 20 konyhai tanácsa (2/1. rész)
» Szilvagombóc torta, az ország tortája
» Fiatalodás ételekkel (2/2. rész): Paradicsom, sárgarépa, brokkoli és a lenfélék
» Fiatalodás ételekkel (2/1. rész): Keménysajtok, zöld tea és a köles
» Fogyaszt az ételek illata
» Coca Cola: Történelem és a titkos recept
» Kis koffein a terhesség alatt
» Popeye miatt valóban több zöldséget esznek a gyerekek
» Betiltanák a világ legdrágább kávéjának fogyasztását
» Rukkola az új gasztrodivat! De, mindent tudunk róla?
» Nem mindegy, hogy mit eszünk edzés után
» Inkább fehér, és ne zöld teát fogyasszunk
» Egy fénylő és gusztusos alma is lehet veszélyes méreg
» Kevés energia, sok értékes összetevő, rost, vitamin és ásványi anyag: Ez a leves!
» Vigyázzunk, mert nyáron könnyen romlanak az ételek

Hozzászólások:

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned. A bejelentkezéshez regisztrálnod kell magad, amit itt tehetsz meg.

Képajánlat

Egy adag egészség és hosszú élet!
Egy adag egészség és hosszú élet!